A törlés nem teszi meg nem történtté: mit szolgál az elégtétel és a sérelemdíj?
Egy sértő bejegyzés eltávolítása fontos, de nem mindig állítja helyre azt, ami a nyilvánosság előtt már megtörtént. A polgári jog ezért több, egymást kiegészítő eszközt kínál.
Az online személyiségi jogsértés sajátossága, hogy egyetlen kattintással létrejön, de a hatása nem feltétlenül ér véget ugyanilyen gyorsan. A közlést elolvashatják, továbbküldhetik, képernyőmentést készíthetnek róla, és a tartalom a törlés után is visszatérhet. Emiatt a polgári jogi jogvédelemnek egyszerre kell foglalkoznia a múltbeli sérelemmel, a fennálló állapottal és a megismétlés veszélyével.
A Polgári Törvénykönyv alapján a sértett többféle igényt érvényesíthet. Kérheti a jogsértés bírósági megállapítását, a jogsértés abbahagyását és a további jogsértéstől való eltiltást, a sérelmes helyzet megszüntetését, valamint megfelelő elégtételt és ahhoz megfelelő nyilvánosságot. Ezek nem ugyanazt a célt szolgálják. A megállapítás kimondja, hogy jogsértés történt; a törlés vagy eltávolítás megszünteti a tartalom további hozzáférhetőségét; az eltiltás a jövőre néz; az elégtétel pedig eszmei jóvátételt adhat.
A digitális környezetben különösen fontos az arányos fórumválasztás. Ha a sérelem nyilvános bejegyzésben történt, egy kizárólag magánlevélben megküldött bocsánatkérés nem feltétlenül jut el azokhoz, akik az eredeti közlést látták. Az elégtétel akkor töltheti be rendeltetését, ha a jogsértéshez hasonló nyilvánosságot kap, és ugyanazzal a személyi körrel tudatosítja a jogsértést. A Kúria 3/2024. jogegységi határozata azt is egyértelművé tette, hogy a jogsértő természetes vagy jogi személy bocsánatkérést, illetve sajnálkozást kifejező nyilatkozatra kötelezhető.
Ez nem gondolat- vagy érzelemkényszer. A bíróság nem azt írja elő, hogy a jogsértő belül mit érezzen, hanem egy jogi jóvátételi cselekményt rendelhet el. A hangsúly azon van, hogy a nyilvánosság előtt helyreálljon egy fontos normatív állítás: az érintett személyiségi jogát megsértették, és a jogsértés nem maradt következmények nélkül. Online felületen ezért gyakorlati kérdéssé válhat a közlemény helye, láthatósága, elérhetőségének időtartama és az is, hogy ne alakuljon ki alatta újabb sértő kommentfolyam.
A sérelemdíj más funkciót tölt be. A személyiségi jogában megsértett személy az őt ért nem vagyoni sérelemért követelheti; a jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges. Az összeg azonban nem tarifa. A bíróság az eset körülményeit mérlegeli, így különösen a jogsértés súlyát, ismétlődő jellegét, a felróhatóság mértékét, valamint a sértettre és környezetére gyakorolt hatást. Egy korábbi ügyben megítélt összeg legfeljebb támpont, nem automatikusan alkalmazható árlista.
A sérelemdíj elsődlegesen kompenzál, de a bírói gyakorlat a magánjogi büntető, visszatartó szerepét is elismeri. Ez a megelőző funkció az online térben különösen érthető: egy túl alacsony következmény nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a jogsértőt visszatartsa az ismétléstől. Ugyanakkor a felelősség mindig személyes. Más felhasználók közlései nem írhatók automatikusan egy adott alperes terhére. A kommunikációs minta elharapózása legfeljebb a közeg és a hatás értékelésekor lehet releváns, nem helyettesíti az egyéni magatartás bizonyítását.
A törlés tehát fontos, de nem minden esetben elég. A múltbeli jogsértés megállapítása, a nyilvános elégtétel, a jövőbeni ismétléstől való eltiltás és a sérelemdíj együtt képesek arra, hogy a jogvédelem ne pusztán technikai legyen. A cél nem a közéleti kritika elnémítása, hanem annak világossá tétele, hogy a nyilvánosság erejével együtt felelősség is jár: amit sokak előtt rontottunk el, azt adott esetben sokak előtt kell helyrehozni.
Jogi háttér: Ptk. 2:51–2:52. §; Kúria 3/2024. JEH (Jpe.III.60.051/2023/11.).
A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM -EKÖP-25-4-I-PPKE-69 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT