A kartellek egyik legnagyobb problémája nem az, hogy nehéz lenne kimondani: szabályt sértettek. Sokkal inkább az, hogy a károsultaknak be kell bizonyítaniuk, mekkora kár érte őket. A versenyhatósági határozatokban a jogsértés ténye egyértelműen rögzítésre kerül, de a tényleges veszteségek megállapítása már a polgári bíróságokra hárul. Ez pedig komoly kihívást jelent, hiszen a kartellek lényege éppen az, hogy a piac természetes működését torzítják el.
De hogyan bizonyítható valami, ami sosem történt meg? A kartell ugyanis éppen azt torzítja, hogy milyen árak alakultak volna ki szabad verseny mellett. Ezt a „kontrafaktuális” árat csak gazdasági modellekkel lehet megbecsülni – de ezek eredményei sokszor vitathatóak. Egyes szakértők regressziós elemzéseket végeznek, mások összehasonlító piacokat vizsgálnak, esetleg közgazdasági szimulációkat alkalmaznak. Minden módszernek megvannak az erősségei és gyengeségei, de teljes bizonyosságot egyik sem tud adni. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanarra az ügyre különböző szakértők jelentősen eltérő kárbecsléseket adnak.
Az Európai Bíróság ezért kimondta: nem lehet lehetetlenné tenni a kártérítési igények érvényesítését túl szigorú bizonyítási elvárásokkal. A bíróság feladata nem az, hogy matematikai pontossággal rekonstruálja a múltbeli piaci folyamatokat, hanem hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ésszerű és megalapozott becslést adjon. Ha a kár pontos mértéke nem állapítható meg, a bíróság „általános kártérítést” szabhat ki. Ez a jogintézmény lehetőséget ad arra, hogy a károsultak ne maradjanak kompenzáció nélkül pusztán azért, mert a károk kiszámítása bonyolult vagy költséges.
A magyar gyakorlatban ugyanakkor még mindig sok akadályt látunk. Például irreális lehet 15–20 évvel korábbi bankszámla-bizonylatok előkeresését elvárni, különösen kisebb vállalkozásoktól. Ezek a túlzott bizonyítási terhek azt kockáztatják, hogy a kartellező cégek végső soron megússzák a felelősséget. A hatékony jogorvoslathoz szükséges, hogy a bíróságok rugalmasan alkalmazzák a bizonyítási szabályokat, és nyitottak legyenek a közgazdasági becslések, valamint az általános kártérítés eszközére. Csak így biztosítható, hogy a kartellek által okozott károk ne maradjanak megtérítetlenül, és a jogsértők valóban szembesüljenek a tetteik következményeivel.
Jelen írás a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-4-II-PPKE-139 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült