Jogorvoslathoz való jog változások

A Kúria 2025. június 2-án közzétett 8/2025. JEH-határozata (Jpe.IV.60.038/2024/13.) olyan horderejű változást hozott, amelyre a polgári jog és az ügyvédi felelősség területén évtizedek óta nem volt példa. A döntés kimondja, hogy a bírósághoz fordulás joga nem polgári jogi személyiségi jog, ezért a jogorvoslattól való megfosztás – még akkor sem, ha ügyvédi mulasztás okozza – nem alapozza meg a sérelemdíj iránti igényt.
Ez a fordulat szembemegy a 2009 és 2023 között következetesen alkalmazott kúriai gyakorlattal, amely számos ügyben ítélt meg nemvagyoni kártérítést vagy sérelemdíjat éppen a jogorvoslat elvesztése miatt.

Az alábbiakban bemutatom a korábbi gyakorlatot, majd azt, hogy a 8/2025. JEH-határozat pontosan miben hozott tartalmi fordulatot.

A kulcskifejezés, amely köré a cikk épül: jogorvoslattól való megfosztás.

Régi bírói gyakorlat

A régi bírói gyakorlat: a jogorvoslattól való megfosztás személyiségi jogsértésnek minősült
A 2010-es évek teljes időszakában, sőt, már korábban is egyértelmű volt a Kúria gyakorlata: ha az ügyvéd hibájából a megbízó elesett a perindítás vagy a jogorvoslat lehetőségétől, akkor ez nemcsak szerződésszegés, hanem a személyiségi jog megsértése is. Ez a személyiségi jogi értelmezés azon alapult, hogy a bírósághoz fordulás joga az emberi méltósághoz és az önrendelkezéshez kapcsolódik, tehát a jogorvoslattól való megfosztás immateriális hátrány, amely sérelemdíjjal kompenzálandó.

A legfontosabb döntések között szerepeltek a BH 2009.356., a BH 2012.90. és a BH 2013.89. számú határozatok, amelyek mind azonos logikával érveltek. Ezek közül kiemelkedik a Kúria Pfv.21.839/2011/3. számú döntése, amely lényegében referenciahatározattá vált. A Kúria ebben kimondta, hogy az ügyvéd mulasztása miatt bekövetkező jogvesztés az ügyfél bírósághoz fordulási jogának sérelmét jelenti, és ez személyiségi jogsértésként a sérelemdíj polgári jogi funkcióját aktiválja.

A bírói gyakorlat következetesen úgy tekintett a jogorvoslattól való megfosztásra, mint egy olyan helyzetre, amelyben az ügyfél nem tud élni az alkotmányos jogával, hogy az ügyét bíróság előtt mérlegeljék. Ez nem pusztán eljárási lehetőség elvesztését jelentette, hanem az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyik nélkülözhetetlen elemének hiányát, amely így a személyiség sérelmét okozta.

A fenti értelmezéshez később a sérelemdíj intézménye is jól illeszkedett, amikor az új Ptk. 2014-ben hatályba lépett. A sérelemdíj kodifikációs logikája szándékosan nyitva hagyta a személyiségi jogok körének rugalmas alakítását, ennek alapján a korábbi gyakorlat tovább élt.

A döntések sorát 2023-ban is megerősítette a Kúria. A BH 2023.4.96. számú ügyben, amely a Pfv.III.20.604/2022/5. számú határozatra épül, a Kúria kifejezetten azt mondta, hogy az ügyvédi fellebbezés elmulasztása miatt a fél jogorvoslattól való megfosztása személyiségi jogsértés, amely sérelemdíjhoz vezet. A döntés hangsúlyozta, hogy az ilyen sérelem nem igényli az úgynevezett „árnyékper” lefolytatását, azaz nem szükséges bizonyítani, hogy a fellebbezés eredményes lett volna – maga a jogorvoslattól való megfosztás tényállása sérelmet eredményez.

Tehát a korábbi rendszer egyértelmű volt: aki az ügyvéd hibája miatt nem tudott perelni vagy fellebbezni, az jogi és erkölcsi értelemben is hátrányba került, és jár neki a sérelemdíj.

Az Új Ptk. gyakorlata

Az új Ptk. sem változtatott a logikán egészen 2025-ig
Amikor 2014-ben hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyv, sokan gondolták, hogy a személyiségi jogi rendszer új alapokra kerül. A jogalkotó valóban újraszervezte a személyiségi jogok szabályozását: a 2:42. § a generálklauzulát, a 2:43. § pedig a nevesített személyiségi jogokat tartalmazza. Ennek ellenére a Kúria továbbra is a régi logikát alkalmazta, és a jogorvoslattól való megfosztás továbbra is a személyiségi jog körébe tartozott.

A bírói gyakorlat ugyanis úgy értelmezte, hogy az emberi méltóság, mint anyajog, képes „befogadni” olyan új helyzeteket is, amelyek a személyiség védelmét igénylik. A bírósághoz fordulás joga, még ha formálisan alkotmányos alapjog is, a Kúria értelmezésében a személyiség szabad kibontakoztatásának egyik feltétele lett. Ennek megfelelően az elmúlt tíz év ítélkezési gyakorlata sokszor nem is tett különbséget alapjog és személyiségi jog között, hanem a kettő közötti tartalmi kapcsolatból indult ki.

A 8/2025. JEH-határozat előtti időszakban tehát teljes volt az összhang: a jogorvoslattól való megfosztás – azaz amikor a fél érdemi jogorvoslat nélkül marad – személyiségi jogsértés volt, és sérelemdíjra adott alapot.

A jogegységi határozat tartalma

A 8/2025. JEH-határozat fordulata: a jogorvoslattól való megfosztás többé nem személyiségi jogsérelem
A Jogegységi Panasz Tanács döntése dogmatikailag teljes irányváltás. A határozat egyik legfontosabb állítása, hogy a bírósághoz fordulás joga, bár az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szereplő alapvető jog, nem tartozik a Ptk. 2:42. § szerinti személyiségi jogok körébe. A döntés érvelése szerint ez a jog elsődlegesen „állami kötelezettség”, amelyet az állam teljesít azáltal, hogy bíróságot működtet és biztosítja a tisztességes eljárás feltételeit. A személyiségi jogok azonban – mondja a határozat – az egyén testi, szellemi és erkölcsi önazonosságához kapcsolódnak, és akkor sérülnek, ha e belső mag területét érinti valamely külső hatás.

A döntés szerint tehát hiába érint hátrányosan egy ügyvédi mulasztás, a jogorvoslattól való megfosztás nem érinti a személyiség kiteljesedését, legfeljebb vagyoni érdeksérelmet okoz. A Jogegységi Panasz Tanács végkövetkeztetése az, hogy a bírósághoz fordulás jogának sérelme nem minősül személyiségi jogsértésnek, és ezért sérelemdíj nem jár.

Ez a döntés kifejezetten rögzíti, hogy a korábbi Kúria-ítélet, a Pfv.21.839/2011/3. számú határozat – valamint az ezzel azonos tartalmú határozatok – a jövőben nem hivatkozhatók kötelező jelleggel. Ez a mondat jogtörténeti szempontból is ritka: a Kúria lényegében deklarálta, hogy a több mint tíz évig követett gyakorlat téves volt.

Ügyvédi felelősség és más tanulságok

Mit jelent ez az ügyvédi felelősség és a sérelemdíj szempontjából?
A döntés gyakorlati következménye az, hogy a sérelemdíj-igények lehetősége jelentősen szűkül. Az ügyvédi felelősség továbbra is fennállhat, de csak szerződésszegés és okozott vagyoni kár alapján. Az ügyfélnek ilyen esetben azt kell bizonyítania, hogy a jogorvoslattól való megfosztás miatt olyan anyagi hátrány érte, amely okozati összefüggésben áll az ügyvéd magatartásával.

Sérelemdíj akkor jöhet szóba, ha a mulasztás testi, lelki vagy egészségügyi sérelmet okozott. Ez viszont már egy másik jogalap: a személyiségi jogok nevesített sérelme, amelyhez külön bizonyítási láncolatra van szükség. Ezzel szemben a korábbi rendszer automatikusan személyiségi jogsértésként kezelte a jogorvoslattól való megfosztást, és nem követelt meg ilyen szintű bizonyítást.

A fordulat tehát nemcsak dogmatikai, hanem gyakorlati értelemben is radikális: az ügyfeleknek nehezebb lesz érvényesíteniük erkölcsi alapú igényeiket, az ügyvédek számára pedig kiszámíthatóbbá válik a sérelemdíj kockázata.

Következtetések

Következtetés: új korszak kezdődött a sérelemdíj és az ügyvédi felelősség területén. Az ügyvédi felelősséget az ügyvédi munkadíj is tükrözi.
A 8/2025. JEH-határozat lezárt egy korszakot, amely a jogorvoslattól való megfosztást a személyiségi jogok közé sorolta. A Kúria most világossá tette, hogy ez a megközelítés dogmatikailag nem tartható, és a sérelemdíj intézménye nem szolgálhat olyan helyzetek orvoslására, amelyek elsődlegesen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés állami garanciáihoz kötődnek.

Ez a változás sok vitát fog kiváltani, mert kérdés, hogy a polgári jog milyen eszközöket biztosít azoknak, akiket ténylegesen hátrány ér attól, hogy nem tudják megméretni ügyüket a bíróság előtt. A személyiségi jogi út bezárult, a szerződéses felelősség maradt, és egyértelmű, hogy az ügyfelek számára ez a változás kedvezőtlenebb.