Fizetési felszólítás: véget ért egy korszak, a többé nem szakíthatja meg az elévülést

1. A régi szabályozás: amikor még elég volt egy levél

Az elévülésről már írtam egy korábbi bejegyzésemben. A régi Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. tv.) idején az írásbeli fizetési felszólítás az elévülést megszakította. Ezt tartott 2014. március 15-ig.
Ez a gyakorlat évtizedekig működött: elég volt egy levél a kötelezettnek, és újraindult az elévülési idő.

Ez azonban gyakran oda vezetett, hogy a hitelezők akár 10–15 éven keresztül “életben tartották” a követeléseiket anélkül, hogy bírósághoz fordultak volna. A bizonyítás egyre nehezebb lett, a régi számlák, szerződések, tanúk eltűntek – mégis a tartozás jogilag “nem évült el”.

2. Az új Ptk. fordulata

A 2013. évi V. törvény (új Ptk.) tudatosan szakított ezzel a gyakorlattal.
A jogalkotó kimondott célja az volt, hogy:

• ne húzhassák el a követelések érvényesítését bírósági eljárás nélkül,

• ne maradjanak évtizedekig függő helyzetben a felek,

• és a polgári jogban érvényesüljön a jogbiztonság: ami ténylegesen nem kerül érvényesítésre, az idővel elenyészik.

Ezért az új Ptk. 6:25. § (1) bekezdése már nem sorolja az elévülést megszakító okok közé a fizetési felszólítást.
A megszakítás csak akkor következik be, ha a jogosult ténylegesen bírósághoz fordul, vagy más, törvényben nevesített eljárási cselekményt tesz.

3. De mi van, ha a szerződés mégis tartalmazza?

Sok szolgáltatói vagy pénzügyi szerződésben máig megtalálható a régi mondat:

„A fizetési felszólítás megszakítja az elévülést.”

A Kúria mostani döntése (BH2025.211., Pfv.VI.21.050/2024/7.) egyértelműen kimondta, hogy az ilyen kikötések gyakorlatilag nem létezőnek tekinthetők.
A Kúria szerint ugyanis:

• az elévülés szabályai nem a felek kötelmi jogaira és kötelezettségeire, hanem az igény állami kikényszeríthetőségére vonatkoznak,

• ezért nem diszpozitív, hanem kógens szabályokról van szó,

• és külön törvényi felhatalmazás nélkül a felek nem bővíthetik a megszakítási okokat.

A döntés kulcsgondolata:

„Az elévülés megszakításának okai nem a felek jogaira és kötelezettségeire, hanem az igényhelyzetben lévő alanyi jog kikényszeríthetőségére vonatkozó szabályok. A felek szerződési szabadsága ezért eltérő elévülés-megszakítási okok meghatározására nem terjed ki.”

4. Mit jelent ez a gyakorlatban?

• Felül kell vizsgálni minden olyan szerződéses rendelkezést, amely a fizetési felszólítást az elévülést megszakító körülményként nevesíti.

• Ezek a klauzulák nem váltanak ki joghatást, hiába írta alá mindkét fél.

• Az ilyen felszólítás nem hosszabbítja meg az elévülést, még akkor sem, ha ajánlott levélben, igazolható módon küldik.

• Az igény érvényesítéséhez valódi jogérvényesítő lépést (pl. fizetési meghagyást, keresetindítást) kell tenni.

5. Miért fontos ez most?

A döntés nemcsak a közmű- és pénzintézeti szektort érinti, hanem minden vállalkozást, amely szerződésmintáiban vagy ÁSZF-jében ilyen rendelkezést használ.
A Kúria álláspontja a jogbiztonságot és a jogérvényesítés hatékonyságát helyezi előtérbe:
ha valaki valóban érvényesíteni akarja a követelését, tegye meg a bírósági lépést, ne csak „tartsa életben” a tartozást levelezéssel.

6. Vita a jogirodalomban – a Tanácsadó Testület dilemmája

Az új Ptk. Tanácsadó Testületében sem volt egyetértés:
egyes tagok szerint, ha a felek az elévülési időt meghosszabbíthatják, akkor az okok körét is bővíthetik;
más álláspont szerint viszont ez ellentétes a jogalkotói céllal, mert „visszacsempészi” a régi szabályt.

A Kúria mostani döntése egyértelműen a második értelmezést tette magáévá:
a fizetési felszólítás nem lehet szerződéses úton elévülést megszakító ok.

---

7. Összegzés

A BH2025.211. döntés alapján:

• az elévülést csak a törvényben felsorolt okok szakíthatják meg,

• a fizetési felszólítás már nem ilyen,

• és a felek szerződése sem teheti azzá.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hitelezőknek valós jogérvényesítő lépést kell tenniük, ha nem akarják, hogy követelésük elévüljön.
A cégeknek és jogászoknak pedig érdemes felülvizsgálniuk minden szerződésmintát, ÁSZF-et és engedményezési szerződést, ahol még szerepel ez a kikötés – mert többé nem hatályos jogi védelem.