2016-ban az Európai Bizottság történelmi jelentőségű döntést hozott: 2,9 milliárd eurós bírságot szabott ki több nagy kamiongyártóra. A Daimler, Volvo/Renault, Iveco és DAF közel másfél évtizeden át egyeztették áraikat, valamint az új környezetvédelmi technológiák bevezetésének időpontját. A verseny helyett tehát kartellben működtek együtt – és ezzel komoly károkat okoztak a vásárlóknak.
De miért volt ez akkora ügy? Mert a kartell a teljes európai piacot érintette: gyakorlatilag minden közepes és nehéz teherautó ára mesterségesen magasabb lett. Egy-egy kamion ára 70–100 ezer euró körül mozgott, és ha akár csak 10%-os árfelhajtást feltételezünk, akkor is több tízezer eurós veszteséget szenvedhetett el minden egyes vevő. Ez hatalmas terhet rótt a fuvarozó vállalkozásokra, különösen a kisebb cégekre, amelyek számára egyetlen kamion beszerzése is komoly befektetés.
A történet érdekessége, hogy a kartell végét nem a hatóságok, hanem az egyik résztvevő, a MAN „engedékenységi kérelme” hozta el. A cég együttműködött a Bizottsággal, ezért elkerülte a bírságot – a többiek viszont fizettek. Ez is jól mutatja az engedékenységi programok jelentőségét: a kartellezők közötti bizalom megbomlik, ha bármelyik félnek lehetősége van súlyos szankciók alóli mentesülésre az együttműködésért cserébe.
A kartellbírságok önmagukban is jelentősek, de valójában csak a jéghegy csúcsát jelentik. A valódi küzdelem a károsultak kártérítési pereiben bontakozott ki, amelyek célja a tényleges veszteségek megtéríttetése. Ez azonban sokszor nehezebb, mint gondolnánk – hiszen a bíróságoknak egy olyan „láthatatlan” árat kellene rekonstruálniuk, amely a kartell nélkül alakult volna ki. A kártérítési perekben a legnagyobb kihívás annak igazolása, hogy a kartell hatása valóban közvetlenül érintette a felperest, és a túlárazás számszerűsíthető.
Az ügy rámutat arra is, hogy a versenyhatósági eljárások és a polgári jogi igényérvényesítés szorosan összekapcsolódnak. A Bizottság döntése ugyan bizonyította a jogsértést, de a károsultaknak egyenként kellett bizonyítaniuk saját veszteségeiket. Így vált a kamionkartell ügye egyszerre szimbolikus és gyakorlati mérföldkővé az európai versenyjog és a kártérítési perek történetében.
Jelen írás a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-4-II-PPKE-139 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült