Az élettársi kapcsolatokról

A Központi Statisztikai Hivatal szerint – a 2016. évi “kis-népszámlálás” adatai alapján – Magyarországon 1 millió 87 ezer ember él élettársi kapcsolatban. Más számokkal: a 15 évnél idősebb emberek 13%-a élettársi kapcsolatban él. A gyermekek 47%-a már házasságon kívül születik – nagyrészt feltehetően élettársi kapcsolatba.

A fenti tények ellenére – vagy ezzel együtt – az élettársi viszony az élet sok területén nem biztosít azonos jogokat a házassággal. A mostani bejegyzésben a főbb különbségeket vesszük végig.

Kik az élettársak?

Már itt is bajban vagyunk, ugyanis a jog nem feltétlen ugyanazokat jelöli meg élettársakként, akiket a nem jogvégzettek annak tartanak. Alapvetően az élettársi kapcsolatot az érzelmi, gazdasági, szexuális kötődés határozza meg. Fontos már az elején leszögezni, 3-féle élettársi viszony létezik: 1. Bejegyzett élettársak; 2. Regisztrált élettársak; 3. “Sima” élettársak.

Bejegyzett élettársak

Bejegyzett élettársak kizárólag azonos nemű, 18 év feletti párok lehetnek(!). Ha tehát Ön hetero párkapcsolatban él, akkor biztosan nem vonatkoznak/vonatkozhatnak Önre a bejegyzett élettársakra vonatkozó szabályok. A bejegyzett élettársi kapcsolatot anyakönyvvezető előtt kell létesíteni, gyakorlatilag mint a házasságot.

A jogalkotó úgy döntött, hogy lehetőleg nem foglalkozik minden külön törvényben az egynemű párokkal, így a bejegyzett élettársakról szóló törvény kb. annyit ír, hogy ahol törvény házastársakat említ, az alatt bejegyzett élettársakat is érteni kell. Bejegyzett élettárs például örököl a társa után a törvény alapján is, nem bejegyzett élettárs viszont csak végintézkedés esetén.

Regisztrált élettársak

A regisztrált élettársak lehetnek hetero és homo párok is, a regisztrációt közjegyzőnél kell megtenni az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába. Ennek a regisztrációnak semmiféle családjogi hatása nincs (fontos: ez magára a regisztrációra vonatkozik, nem az élettársi kapcsolatra. Másként szólva: a regisztráció jogilag semmit nem tesz hozzá a házasságon kívüli kapcsolathoz). Az élettársaknál a bírói gyakorlatban szinte mindig ugyan az a probléma: a párok (nyilván szakításkor) abban nem szoktak egyetérteni, hogy mikortól éltek élettársi kapcsolatban. A regisztráció időpontjától erről van egy írásos bizonyíték, amiről a közjegyző még tanúsítványt is kiállít kérésre.

Sima élettársak

“Sima” élettársak ugyancsak lehetnek hetero és homo párok is, ez egy érzelmi, szexuális és gazdasági közösséget jelent. Családjogi hatása aránylag kevés van.

Vagyoni viszonyok az élettársaknál

Élettársak alatt most a “sima” és a “regisztrált” élettársakat fogjuk érteni az előfordulási gyakoriság miatt. Az élettársak önálló vagyonszerzők, ez azt jelenti, hogy amit keresnek az az ő – nevezzük így – külön vagyonuk, az élettársuk tartozásai sem terhelik őket. Ha az élettársi kapcsolat megszűnik, akkor a párnak el kell számolnia a meglévő vagyonnal a következő módon.

A kapcsolat keletkezésekor meglévő vagyont ki kell vonni a meglévő vagyonból, majd pedig meg kell nézni, hogy a maradék – ezt nevezzük vagyonszaporulatnak – megszerzésében a pár tagjai milyen mértékben vettek részt. A hozzájárulás mértéke bizonyítási kérdés: alapvetően a fizetéseket veszik figyelembe, de ha például az egyik fél – jellemzően a nő – háztartásbeli volt, akkor a bírói gyakorlat szerint az ő “keresete” ilyenkor nem nulla, mert a férfi pontosan azért tudott elmenni dolgozni, mert a nő vezetett egy egész háztartást és gondoskodott mindenről, tehát a háztartási munkát is munkának ismerik el.

Nem kell figyelembe venni a számolásnál az öröklött vagy ajándékba kapott vagyont, s még egy csomó más tételt (ha valakit érdekel, hogy pontosan miket, a Ptk. 4:38. §-ban találja meg), ez mindig úgynevezett különvagyonnal minősül.

Ha nem tudják bizonyítani, hogy ki milyen arányban működött közre a vagyonszerzésnél, akkor 50-50%-nak veszik a felek közreműködését.

Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de gondoljunk bele: lehet hogy az egyik fél a kapcsolat elején tanult, versenyképesebb szakmát szerzett, egy ideig ő keresett nagyságrendekkel többet, majd munkanélküli volt fél évig, esetleg elkapott egy komoly betegséget – csupa olyan dolog ami nagyon nehézzé teszi a kalkulációkat.

Ügyvéd kollégákkal pont az ilyenek miatt szoktuk megmosolyogni azt az érvet, hogy azért nem házasodnak össze a párok, hogy “könnyebb legyen szétmenni”. Szétmenni sosem könnyű, pláne ha gyermek is született, de: házasságnál azt vélelmezzük, hogy mindkét fél 50-50%-kal járult hozzá a bevételekhez, nem kell bizonyításokat lefolytatni erre. Ez pedig ebben a részében elég egyszerűvé teszi az eljárásokat.

Élettársak öröklése

Élettársak nem örökölnek egymás után (csak a bejegyzett élettársak). Ha azt szeretnénk, hogy élettársunk is örököljön, akkor kénytelenek leszünk végrendelkezni, ellenkező esetben az elhunyt élettárs után semmi nem marad ránk – éppen úgy igaz ez az 1 éves együttélésre mint a 40 évesre, 20 éves és 80 éves párokra.

Az öröklésnél viszont óva intenék mindenkit az otthon, saját kézzel készített végrendeletektől, az esetek nagyobb részében ezek a végrendeletek érvénytelenek – így az élettárs ugyanúgy nem fog örökölni. A végrendelkezésről külön is írok majd, illetve készül egy videónk is a témában, melyet heteken belül közzéteszünk.

Házastársaknál a “külön kassza” ügyvéd vagy közjegyző által készített szerződés nélkül semmit sem ér jogilag

Hétfői bejegyzésünkben pedig végigvesszük a házassághoz kapcsolódó vagyonjogi rendelkezéseket: tudta-e ön például, hogy házastársaknál a “külön kassza” ügyvéd vagy közjegyző által készített szerződés nélkül semmit sem ér jogilag?

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kedvelje és kövesse Facebook oldalamat a legfrissebb jogi cikkekért a következő címen:

www.facebook.com/kovacslaw